„…nem meglepőbb megszületni kétszer, mint egyszer.” (Voltaire)

A PARI című, 2016-ban a Monotánc Fesztiválra készített – és fődíjjal jutalmazott – szóló képezi az előadás alapját. A szanszkrit szó a szembenállásra – vagy konfliktusra – utal, amit addig viszünk magunkkal, amíg az meg nem oldódik.

„A dinamikus és látványos mozgássorok két dimenziót kapcsolnak össze: a földi röghöz kötöttség és a levegő változékonysága közötti hiátust töltik fel energiával. Sagrado pazar technikai tudásról árulkodó akrobatikus szólója (álló helyzetből indított szaltó, ugrások, fejen pörgések) hiánypótló eleme a Second mikrovilágának. Energiája szükséges a megoldáshoz és a továbbfejlődéshez. A női és férfi oldal között létrejön a mozgásformák kommunikációja, amely generálja a változásokat. (…) Feicht Zoltán koreográfiája – rejtetten ugyan, de – stílusnyitogató-határfeszegető kinyilatkoztatás. A táncszínház életben maradásához folyamatosan bővülő eszköztár szükséges. Újító összeolvadásokra van szükség. Így válik fogyaszthatóan érthetővé a klasszikusbalett-alapokon nyugvó artisztikus mozgássor, a kortárs táncművészet stílusainak széles spektruma és velük összefonódva a cirkuszi akrobatika. Mindez a tanulandó tolerancia jegyében, hogy megszülethessen a rég várt csoda: mechanikus mutatványokból a mozgásszínház művészi mágiája.” Sárosi Emőke: Szanszkritul a világ. Tánckritika.hu